A követ halála [antikvár]

Részlet a könyvből:Az ezernyolcszázhuszonötödik esztendő december havában, a dermesztő hideg téren eltávoztak az életből a húszas esztendők ruganyos járású emberei. Hirtelen derékbatört az idő; a Mihajlovszkij-lovardánál csontok reccsentek, - felkelők társaik testén tiporva futottak, - idők próbája volt, "nagy kínzókamra" (amint Péter cár korában mondták).S rögtön meghökkentően merev arcok jelentek meg ott a téren, az arcokon szarvasbőr-szíj mint pattanásig feszülő ér. Ezek az erek a csendőrszíjak voltak, olyan kékek, mint az északi égbolt - s Benkendorf balti merevsége egyszeriben maga lett a pétervári ég.Majd megkezdődött a számbavétel, és mércével mérték, ítélték a berzenkedő apákat; halálra vagy dicstelen életre szólt ez az ítélet.Egy odavetődött francia utazó, megdöbbenve az orosz gépezet működésétől, ezt írta róla: "névjegyzékek országa", majd elébebiggyesztette a "tökéletes" szót.Az apák még ruganyosan lépkedtek, a gyermekek csak mocorogtak, az apák már féltek a gyermekektől, tisztelték őket, igyekeztek a kedvükben járni. Éjszaka mardosást éreztek, fájdalmasan felsírtak. Ezt "lelkiismeretnek" és "emlékezésnek" hívták.És mindenütt üresség.