A nagy börtön [antikvár]

Részlet: "Az ünnepi este már áthajolt az éjszakában, a kis viaszgyertyák ellobbantak, de egy-kettő még perzselte a karácsonyi fenyő olajos ágait és nehéz szagokkal ittatták át a kicsiny szoba levegőjét. A mécses aljában csak én virrasztottam. Mákos kalács, pálinkás üvegek hevertek az asztalon. Az albérlők, a kik itt laktak, már beleroskadtak az álomba, a mámor szeliden és egymás után ledöntötte valamennyit és az ágyakon, a földön mozdulatlanul feküdtek az emberek. A mécses árnyai libbentek, rebbentek és fakó világosságot hasitottak ki a terhes levegőből. Odakünn ewett a hó, ájtatos emberek éjféli misére bandukoltak. A szomszédságban megkongaták a harangokat, búgrak, zúgtak , a templomi hangokra ráomlottak az alásüppedő hófátyolok, megfogták, csöndesítették a harangok énekét és álmodozó emberek fölé halk muzsika szállott be a szobába..."