A nagy út [antikvár]

Részlet a kötetből: "Az öreg tanító belépett a vén iskoába. A göröngyös udvaron, a sötét folyosón és a kunkorodott-deszkájú tanteremben éktelen lármával fogadták őt a gyerekek. Hóna alatt két hatalmas osztálykönyvet cipelt és elégedett arccal nézett végig a gyerekeken, akik a határban elszórt házakból jártak ide iskolába. Egyik három, a másik öt kilométert gyalogolt, de Böse János tanuló hat kilométerről járt s mire beért, lihegett, homlokán végigcsurgott a verejték, melle fújtatott és sokszor leroskadt a padba. Az iskola fala mellett már ott südörögtek a kutyák, végigheverték a gádor alját s nem egykönnyen lehetett őket elkergetni, mert kenyérszagú, almaillatú kis gazdáik után jöttek és most itt hevernek a fal tövében s addig nem is mennek haza, amíg csak a félszemű Mihály ki nem csenget. Ilyenkor a lompos kutyák nagy bundáikban ott kanatolkodnak a gyerekek lába alatt és tanítás után ugatva kísérik haza a gyerekeket. A tanító úr űzte-hajtotta ezeket a dögöket, mert sokszor marakodtak az ablak alatt s ilyenkor nem lehetett jól magyarázni, de azt sem lehetett hallani, hogy a nebuló jól felel-e? A folyosón, a sarokban ott állt a széles, lapos szijostor. Mihály bácsi sokszor kiment és odacserdített a bundások közé, de azok megint visszahúzódtak a fal alá, mert kis gazdáikat várták. Még hozzá hűségesen vártak, mert tudták, hogy megkapják a szalonnabőrt, kenyérmaradékot, pogácsatörmeléket, egy-két csontot, valamint az alma-maradékot. Nem felejtették el, hogy a határban ezek a gyerekek szaladgáltak velük a vakondtúrások között, ezekkel játszottak, űzték a halakat, vadásztak velük foglyokra és nyulakra."