Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
A háború harmadik évében, egy zivataros kora őszi éjszakán Molnárné felkelt a gyermekei mellől, gyertyát gyújtott, mezitláb és fogvacogva, idegszaggató mennydörgés és villámlás közepette előkereste a kalapácsot és harapófogót az egyik előszobai szekrény tetejéről és felfeszitette a középső iróasztalfiókot, hogy az okmányait kivehesse.
Hosszu lelki vívódás előzte meg ezt az elhatározó lépést. Az iróasztal középső rekeszét «A nagyságos ur iróasztalfiókja» néven ismerték a családban és szent volt és sérthetetlen. Kulcsát az ur mindig a zsebében hordta és soha még az asszony sem nyult hozzá.