A Nap fia [antikvár]

Részlet a könyvből: Loxias Éles hangú trombiták nyerítenek bele az amfiteátrumba. Ezüsttorkú ménlovak. Jön a császár! Negyvenezer ember ész nélkül fölugrál helyéről, ami olyan zajjal jár, mintha beláthatatlan madárrajok kelnének szárnyra. A sokaság visszafojtott lélekzettel lesi a császár minden mozdulatát. Most az arany védőrácshoz lép, most leül... Merev, széles redőkbe omló bíborruha van rajta, a fején arany babérkoszorú... Arcát márványfehérre festette, két pofacsontját pirosra, vastag szemöldökét feketére. Konstantinápolyi divat! Az is Bizáncból hozott szokás, hogy a császár és a szent család tagjai nem beszélgetnek más emberek jelenlétében, nem is igen mozognak, csak mereven ülnek és ünnepélyesen maguk elé bámulnak. A mozdulatlanságuk, a sok aranyhímzés és ékkő, ami rajtuk van, valami idegen, embertelen benyomást tesz. Ázsiai bálványképek...