A parasztkapitány [antikvár]

Első íejezet EGY RÉGI HAJNAL SZASZKÖNYÖKE FELETT Az Ür 1612. esztendejében, hársfavirágzás idején a Prut csendes völgye háború viharától volt hangos abban a kanyarban, amelyet arrafelé Szászkönyökének neveznek. I^tefan Tom$a egyvelges hadai már hajnalhasadtakor rázúdultak Popricani-ra. A víz felső folyásának irányából pedig Potocki, a híres lengyel hetmán és Constantin Movilá vajda igyekezett elébük kerülni lengyel és kozák zászlókkal, valamint egy. maroknyi hazai sereggel. Tom$a türelmetlen volt. Tiszta arabsvérű, hófehér hátasának magas nyergében minduntalan fel-felemelkedett, és a Prut távoli partvonulatát kémlelte. Azután a janicsárok, budzsáki tatárok, havaselviek és alsóországbeli moldvaiak sűrű soraira vetette komor tekintetét, amelynek egyik sugara alig észrevehetően kifelé hajlott. A tatár előőrsök éppen pányvaszíj ra fűzött ellenséges ,,nyelveket" hoztak: Constantin vajda tehát Szászkönyöke felé vonult seregével. Tom^a lépésre fogta lovát és még egyszer megkérdezte a két véresrongyos kozákot, akiket közrefogva hoztak a tatárok: — Errefelé jö-e az egész sereg? — Erre — válaszolta rekedten az egyik kozák, és '§tefan úrra emelte zavaros szemét. A másik — egy alacsony és széles vállú ember — belevigyorgott nagy szakállába: — Erős sereg ám, és keresztény! Husszein aga, a Porta küldötte, aki Tom$a mellett lovagolt, megkérdezte: — Mit mond a két gyaur? — Semmit — felelte színlelt közömbösséggel Tomisa és megszokott mozdulattal ezüstfejű buzogányára