A párisi Notre Dame [antikvár]

Victor Hugo (1802-1885) maradéktalan és legjellegzetesebb képviselője a 19. századnak, annak minden erényével és hibájával együtt. S annyira teljesen adja vissza e sokat kárhoztatott, de mégis, korunk és kultúránk, történelmünk és társadalmi fejlődésünk szempontjából döntő jelentőségű néhány évtizedet, hogy abban nem csupán a mult század francia szelleme, hanem valójában egész Európa világa tisztán tükröződik vissza. Holott a 19. század Európájának képe végtelenül sokszínű, tarka, gazdag és változatos. Az az új világrend, amelynek visszásságai, hibái és fogyatékosságai miatt Európa és az emberiség már negyedszázadnál hosszabb ideje viseli el a háborúk, válságok és egész nemzetek lelki meghasonlásainak átkát, ebben a 19. században nyerte el szellemi alapjait, elméleti meghatározását. S ha ma fölényes bírálat, gyűlölködő elutasítás és az ideológusok anatómiája sujtja a 19. század szellemi világát, akkor mind e bírálatok - amennyiben maradéktalanul jóhiszeműek lennének is - optikai csalódás áldozatai. Mert más az a világrend, amelyet a mult század szellemi elitje megálmodott, szellemében meghatározott és elérendő célként eljövendő nemzedékek elé tűzött, mint az a világ, amely az eresztékeiben megrendült feudális társadalom összeroppanása közben valóban kialakult.