A Parnasszus felé [antikvár]

Füst Milán regényének hőse egy zseniális tehetségű fiatalember, aki küzdelmes élete során fogékony muzsikusból korának - a XVIII. század végén vagyunk - talán legnagyobb orgonaművésze lesz. A regény az ő gyermekkorát, családi körülményeit, ifjúságát, nagy szerelmének poétikusan szép történetét mondja el. Tragédiákkal zsúfolt, boldogtalan sorsa, amit csak egy-egy pillanatra tud megédesíteni az élet- vagy művészet-adta öröm, egy művésztípusnak, művész-életformának szimbolikus rajza. Az író ebben a nagy egyszerűséggel és tisztasággal megírt regényében az alkotói magatartásról vallott nézeteit is elmondja, anélkül, hogy bármilyen elméleti ballaszt nehézkedne a regény karcsú és arányos szerkezetére. Nagyszerű figurák, sorsok, amelyek esetleges elemeiből a lényeges világosodik meg, véletlenben és ötletszerűben az összefüggés, a törvény; a valóság elemeinek rendkívüli gazdagsága a regény legfontosabb jellemzői.