A próféta és a hülye [antikvár]

2011 Elbeszélésünk kezdetének időpontjában Barack Obama volt az Egyesült Államok elnöke, Pan Gimun az ENSZ főtitkára, Angéla Merkelnek pedig még tíz éve volt hátra a tizenhatból, amit Németország kancellári székében töltött. Oroszország akkori elnökének nevére ma már szinte senki nem emlékszik. Mindenki tudja viszont, hogy a kormányrudat az átmenetileg miniszterelnöki pozíciót betöltő Putyin tartotta a kezében. Észak-Afrikán végigszáguldott az arab tavasz sok százezer ember részvételével, akiknek elegük lett a korrupcióból és a látszatdemokráciából - és akik azt hitték, hogy lehetséges a változás. A Csendes-óceánban egy földrengés nyomán öt emelet magas hullám keletkezett, amely elárasztotta Japán partjait, és mindent lerombolt, ami az útjába került - beleértve a fukusimai atomerőművet is. A néhányszáz millió néző előtt zajló Eurovíziós Dalfesztivált Azerbajdzsán nyerte meg. De hol volt ez a nézőszám ahhoz a kétmilliárdhoz képest, akik nem sokkal azelőtt az angol Vilmos herceg és Kate Middleton esküvői szertartását követték? Az USA eközben felkutatta és agyonlőtte Oszáma Bin Ládent, amit viszont egyetlen néző sem látott. Az év folyamán fellángolt az örök határvita Thaiföld és Kambodzsa között, majd átmenetileg újra kihunyt. Svédországot a konzervatív párt vezetője, Reinfeldt miniszterelnök kormányozta, aki magáévá tette a baloldal legfontosabb jelszavait, és ezekkel egymásután két választást is megnyert. Ugyanitt a diplomata pályára lépő Fredrik elutazott Rómába, és a sorsára hagyta félnótás kisöccsét, Johant. A mamájuk már