A rejtőzködő [antikvár]

"Az ​emberben – minden egyes emberben – számtalan lehetőség lakozik. Nem egy arcunk van. hanem sok. amelyek azonban rejtve maradnak a többi ember, s többnyire még önmagunk előtt is. Melyik kerül felszínre e sokféle lehetőség közül, vajon melyik határozza meg életünk irányát? Mi határozza meg személyiségünket? Rejtett ösztöneink, adott élethelyzetünk, a többi ember példája és kényszere, vagy egyszerűen csak a sors szeszélye? Urai vagyunk-e egyáltalán életünknek és önmagunknak? Ilyen izgalmas kérdésekre keres feleletet ez a történet. És egyben példázza is egyéni sorsunk sokféle függését és ugyanakkor szorongató meghatározatlanságát. Forgács Antal. a középkorú minisztériumi tisztviselő egy napon váratlan bonyodalmakba kerül. Egy új szerelem lehetősége kibillenti a sokéves megszokásból, élete új, eddig elsikkadt lehetőségeit villant ja fel, drámai módon szembekerül családjával, munkahelyével, mindazzal, ami eddigi életének tartalma volt. Egy kalandos éjszaka után, amely a húszéves érettségi találkozót követte, nincs kedve addigi életét folytatni, valami újat keresne. A bolyongás, a rejtőzködés az élet ismeretlen árnyoldalai felé sodorja. Kapcsolatba kerül az alvilággal, egy nemzetközi csempészbandával, s a törvényen kívüli élet örvénylő sodrása mind mélyebbre ragadja. Országhatárokon át bujkál, nagy pénzekre tesz szert, belekóstol a kalandorok gátlástalan élethabzsolásába. Törvényszerű-e, hogy a társadalmon kívüli Iétezés a társadalmi normákkal, az egész emberi társadalommal való szembeszegüléshez vezet? Forgácsot csakhamar üldözőbe veszi a bűnügyi rendőrség, sőt a kémelhárítás is. Az ártatlannak indult szerelmi kaland végzetes csapdának bizonyul. A regény végső tanulsága abban summázható, hogy életünk egy a többi ember életével, a környező társadaloméval, az abból való kiszakadás, megfutamodás csak az egyén megsemmisülését, végpusztulását vonhatja maga után."