A rózsaszínű hó [antikvár]

Részlet a könyvből: Első találkozásom a rózsaszínű hóval még gyermekkoromba esik. Szüleim színházban voltak és éjfél után rkeztek haza. Este tíz órakor házunk kapuja már csukva volt; a lépcsőház, az udvar egszen elsötétedett. Csak mi voltunk künn a folyosón: én és Eliz, az elzászi származású bonneunk. Hiába mondtam Eliznek, hogy jobb volna benn a meleg szobában, mint idekünn a havas márványkockákon. A sovány, didergő természetű leány a vállára borította az apám uti bundáját, engem pedig plaidekbe csavart, hogy künn ácsoroghassunk a folyosón. Minden csöngetésre, ami a kapu alól hallatszott, felrezzentünk: hátha most jönnek a szüleim. Eliz úgy tett mintha őket várná és miattuk volna türelmetlen. Pedig a szerelem űzte ki a dermesztő éjtszakába. Lenn a földszinten a fűszeres bolt udvari ajtaja még ki volt világítva. Ott volt a bolti pince lejárata és a hirtelenszőke göndörhajú segéd gyertyával a kezében futkosott ide-oda a pin cegádoron. Petróleumos hordók körül foglalatoskodott és azt hiszem, ilyenkor, éjnek évadján szaporította nagy titokban vízzel a bakui források finomított olaját.