A Sárga Kereszt [antikvár]

Kiadói borítója felső szélénél szakadozott.
Ha jelszavakkal, kissé reklám-szerűen akarnók az olvasó figyelmét erre a regényre felhívni, bátran írhatnánk ilyesféle mondatokat: Lebilincselő regény az első világháborúról - Wager professzor találmánya: a Sárga Keresztnek elnevezett hadigáz - Wager professzor kezében tartja a háború sorsát - Harc a Sárga Kereszt titkáért, Kémek-ellenkémek küzdelme - Déspaix százados behatol az ellenség titkos laboratóriumába, az új, halálthozó fegyver bölcsőjébe - Eva Evard, a világhírű filmcsillag, felcsap kémnek - A "nagy kaland" az ellenség fővárosában - Eva Evard tragikus sorsa - és így tovább. Egyáltalán nem túloznánk ezzel. Valóban, az első oldaltól az utolsóig izgalmas kalandok, a különös környezet, filmszerű meseszövés, meglepő fordulatok kötik le az olvasó figyelmét. Új oldaláról látjuk a háborút, mintegy a kulisszái mögé tekintünk. Bepillantunk a nagy offenzívákat tervező vezérkarok munkájába, megismerjük a katonai hírszerzés és kémelhárítás munkáját, feltárul előttünk a szörnyű mérget előállító laboratórium, különös, kivételes sorsú emberek lépnek elénk. Strug regényét - a fordulatos, érdekfeszítő mese ellenére - mégsem nevezhetjük egyszerűen kalandregénynek. Az író a színes történettel nemcsak szórakoztatni akar. Művét inkább bűnügyi regénynek, mégpedig nemes értelemben vett bűnügyi regénynek tekinthetjük, mert a bűnös háborút, ezt a tömeggyilkos szörnyeteget követi nyomon. Nem elemzi ugyan a háború okait, a háborút szülő társadalmi viszonyokat, de sokoldalúan mutatja be következményeit, a háború szülte lelki és erkölcsi sebeket, az ember tehetetlenségét, kiszolgáltatottságát és rettegését az értelmetlen mészárlás közepette. Az író azzal, hogy megírja a háborúról az igazat, egyúttal le is leplezi - tanulságul és figyelmeztetőül.