A sötétség szavai [antikvár]

A SZERKESZTŐK ELŐSZAVA A LEGTÖBB HORRORRAJONGÓ, már amennyire gondolkozik ezen egyáltalán, valószínűleg azt feltételezi, hogy a horrorirodalom alapvetően angolszász jelenség. Elvégre ez a műfaj Horace Walpole-tól és Ann Radcliffe-től, Edgár Allan Poe-n és M. R. Jamesen át egészen H. P. Lovecraítig, Shirley Jacksonig és Stephen Kingig elsősorban amerikai és brit-szigeteki terméknek számít, nem? Egy maréknyi tizenkilencedik századi francia, német vagy orosz novellát leszámítva, amelyek időnként felbukkannak egy-egy régi antológiában, és azon a pár néven kívül, amelyekkel a horrorirodalom műkedvelői szoktak dobálózni, de akiknek nagyrészt beszerezhetetlen műveit alig olvasta valaki - a példa kedvéért álljon itt a belga Jean Ray (1887-1964) -, nem igazán beszélhetünk „nemzetközi horrorirodalomról". Ezt mindenki tudja, nem igaz? De mi van, ha mindenki téved? Mi van, ha a remek horrorirodalom egész univerzumát hozták létre távoli vidékek írói olyan könyvekben, amelyekhez mi nem férünk hozzá, és olyan nyelveken, amelyeken nem beszélünk? Létezik ennél ijesztőbb gondolat egy elhivatott horrorrajongó számára? Senki ne érezze túl rosszul magát, amennyiben még mindig nem jut eszébe egyetlen nemzetközi horrorszerző neve sem. Nincs egyedül. Még az olyan országokban is gyakran figyelmen kívül hagyják a minőségi horrorirodalmat, vagy megfeledkeznek róla, ahol létezik egyáltalán. Robert-Henk Zuidinga szerkesztő például arra panaszkodik az eredeti holland horrornovellákból álló antológiája bevezetésében, hogy „nem