A Szent Palota [antikvár]

BEVEZETÉS. Vér és arany, a dekadencia bíborba hasadó színei égnek azon a két néven, amelynél két egymáshoz illőbb név még nem talált egymásra a világtörténelemben. Ez az elválaszthatatlan két név: Byzánc és Theodora, ad tartalmat, színt, különös zengést és döbbenetes csillogást ennek a regénynek, amely egy fiatal bécsi írónő hatalmas hangszerelésű belépője nálunk. Theodora és Byzánc csakugyan elképzelhetetlen egymás nélkül. Theodora sehol sem bonthatta volna ki olyan borzalmas pompában mérges virágszirmait, s a byzánci kultúra bíboros, balzsamillatú rothadása nem lehetett volna teljes Theodora nélkül. A byzánci Szent Palota, a mindenható bazileusok kastélylabirintusa, ahol a regény legnagyobb része lejátszódik, félig fagyos zárda, félig fülledt forróságú hárem.