A szezon vége [antikvár]

Tündérkertbe invitálja olvasóit Tatay Sándor utolsó, immár posztumusz könyvében. A vidék, amelyet bejárunk vele, az író igazi otthona volt: a badacsonyi szőlőskertek, a távolban kéklő Balaton, a napfényben fürdő hegyoldal, az ország egyik legszebb vidéke, amit megismerni és megszeretni Tatay is Tanított bennünket. S ennek a gyönyörű tájnak a ragyogását csak fokozza az a szeretet, amellyel az író elénk varázsolja. Ő, aki minden fát, virágot, minden szőlőt ismert itt, tudta az évszázados ültetvények történetét, most kézen fogja az olvasót és megismerteti a hegy lakóival. A tősgyökeresekkel és az újonnan idetelepültekkel, akiket egy csapásra meghódított ez a világ, akiknek keze nyomán újra virágzásnak indulhatott itt az élet. Emberi sorsok elevenednek meg a könyv lapjain, színes figurák a múltból, de a jelenből is; hiszen Tatay nemcsak emlékeit idézi fel, nemcsak a hegy múltját. Élete utolsó percéig a jelenben is élt, a jelen gondjai foglalkoztatták, művésziek és politikaiak egyaránt. Történetei ezért nem csupán hangulatos anekdoták, hanem a művész töprengései is az írói lét, az írói munka kérdéseiről.