Bővebb ismertető
Tündérkertbe invitálja olvasóit Tatay Sándor utolsó, immár posztumusz könyvében. A vidék, amelyet bejárunk vele, az író igazi otthona volt: a badacsonyi szőlőskertek, a távolban kéklő Balaton, a napfényben fürdő hegyoldal, az ország egyik legszebb vidéke, amit megismerni és megszeretni Tatay is Tanított bennünket. S ennek a gyönyörű tájnak a ragyogását csak fokozza az a szeretet, amellyel az író elénk varázsolja. Ő, aki minden fát, virágot, minden szőlőt ismert itt, tudta az évszázados ültetvények történetét, most kézen fogja az olvasót és megismerteti a hegy lakóival. A tősgyökeresekkel és az újonnan idetelepültekkel, akiket egy csapásra meghódított ez a világ, akiknek keze nyomán újra virágzásnak indulhatott itt az élet. Emberi sorsok elevenednek meg a könyv lapjain, színes figurák a múltból, de a jelenből is; hiszen Tatay nemcsak emlékeit idézi fel, nemcsak a hegy múltját. Élete utolsó percéig a jelenben is élt, a jelen gondjai foglalkoztatták, művésziek és politikaiak egyaránt. Történetei ezért nem csupán hangulatos anekdoták, hanem a művész töprengései is az írói lét, az írói munka kérdéseiről.
Tatay Sándor (Bakonytamási, 1910. május 6. – Budapest, 1991. december 2.) magyar író.
Tatay Sándor 1910-ben született egy kis hegyvidéki faluban, Bakonytamásiban Tatay Lajos és Varga Teréz gyermekeként.
Apja evangélikus lelkész volt. Gyermekéveit hat testvérével (Róza, Vilma, Gizella, Etelka, Lajos és Tibor) együtt szülőfalujában töltötte el. Gimnáziumi éveit már Tatán, Pápán és Szarvason töltötte el. Ezután a soproni evangélikus hittudományi karra iratkozott be, de pár év után tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem bölcsészkarának magyar–német szakán folytatta. Ifjúkorában bejárta Európa híres városait. Csavargásaiból hazatérve többféle munkát is vállalt.
Az 1930-as évektől jelentek meg írásai például a pécsi Sorsunkban, 1944-től Badacsonyban élt. Az írást 1954-től tekintette fő hivatásának. Az egyik legismertebb könyve a Kinizsi Pál című regény volt, amellyel már elismert író lett.
Művei Badacsonyban születtek, de minden télen a fővárosba költözött vissza. Kilenc nyelvre fordították műveit: németre, oroszra, csehre, eszperantóra, lengyelre, litvánra, grúzra, kirgizre és ukránra.
1991-ben halt meg Budapesten.
Felesége Takács Mária – a badacsonytördemici Rodostó turistaház gondnoka – volt, egy lányuk született, Ágota (1947), aki keramikus lett.