Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
OLUSKA
Mielőtt beírattak volna minket az iskolába testvéreimmel Ernuskóval és Oluskával, atyánk így szólt:
- Aki nem szeret tanulni, abból lesz az utcagyerek, meg a koldus - és jelentős pillantással rámnézett. - Abból lesz a tolvaj, a rabló, abból lesz minden rossz, s a szüleinek folyvást szégyenkeznie kell miatta. De akik szeretnek tanulni, - mondotta és most szelídebben nézett rám - azokból minden lehet! Azok írják a könyveket, azok csinálják a palatáblát, a palavesszőt, azok csinálják az építőköveket, azok a kis konyhákat, a nagy házakat. Azokat mindenki szereti s a szüleik sohasem szégyenlik őket... Ernusko nagyon komolyan bólogatott, Oluska nővérkém azonban mindjárt szomorú lett. Azt hittem: ő is úgy fél a tanulástól, mint én. Csak lassan jött ki a száján:
- Édesapa, - mondta - én nagyon fogok szeretni tanulni, csak... hogy... én... úgyis... hiába tanulok.., mert én... - s itt megakadt - ... Nem tudom, szabad-e kimondani... - s anyánkra nézett bocsánatkérően - anya... nem fog-e érte nagyon megharagudni...
Apánk odahajolt hozzá:
- No, súgd meg nekem a fülembe...