A teve/Januári rege és más komédiák [antikvár]

Részlet: Huszonhét éves voltam... De milyen furcsa: voltam én egyáltalán fiatalember? Huszonhét éves? Ilyen csodák is megestek a világon? Huszonhét éves voltam, amikor először volt kis barátnőm. Először életemben egy nő, aki az enyém volt, és csak az enyém. Istenem, hiszen nem volt valami hercegnő. Kaszírnő volt egy körúti kávéházban, egy nagyon kicsi, nagyon alacsony, nagyon füstös kávéházban. Még csak szép sem volt. De mégis csak ember, valaki, egy külön kis világ. És nekem telik arra, hogy kibéreljek magamnak egy világot, egy egész külön világot és szerethessem azt és örüljek neki és... Minek folytassam? Mindenki tudja, hogy hogyan tud örülni az ember annak, ami az övé. És ha az csak egy íróasztal, vagy akár csak egy télikabát is. Mondjuk, egy zsebóra. Egyfedelű, az is nikkelezett, de az ember igazíthatja, tehet vele, amit akar, siettetheti, megállíthatja. Milyen kicsi szerszám, de rajta át az ember még az időnek is tud parancsolni. Hiába: ami az enyém, az az enyém. Nagyon örültem Rózsikának.