A Thibault család I-II. [antikvár]

ELŐSZÓ Kevés híján száz esztendeje, hogy a lángeszű dolgozógép, Honoré de Balzac, újjongva közölte nővérével, legjobb barátjával nagyszerű, ötletét: hogy már megírt és ezután írandó regényeit ciklusba foglalja. Ezzel az ötlettel új, diadalmas műfaj született meg. Mert a regényciklus más és több, mint bizonyos számú regény. A szó szoros értelmében új műfaj, amelyet új szükségletek teremtettek meg: mint ahogy a gőzmozdony is megszületett abban a pillanatban, amikor a társadalom életének alakulása szükségessé tette a gyors helyzetváltoztatás és áruszállítás lehetőségét. A regényciklus műfaját fel kellett találni: mert a regényhősnek, az egyéniségnek fontossága a romantika elmúltával csökkenni kezdett s helyette az érdeklődés középpontjába került egy másik főszereplő: a társadalom, a maga végtelen, formák közé alig szorítható bonyolultságával. A regényhős sorsa aztán sokféleképpen változott egy évszázad folyamán: a modern lélektan új mondanivalóinak tömegével egy ember benső fejlődése számára is szűknek érezte a regény kereteit: a környezet és az átöröklés tanulmányozói a családot, a nemzedékek sorát tették meg regényhőssé; aztán olyan idők jöttek, amikor megtanultuk, hogy magánügy nincs a világon, s az egyéni élet minden mozzanata összefügg mindnyájunk sorsával.