A történet vége [antikvár]

Kardos G. György így nyilatkozik A történet vége c. regényéről az Új Írás című folyóiratnak: "...Vonz ez a világ. Korunk valamennyi bonyolultságát el tudom helyezni benne. Palesztina politikai képe többször változott az évszázad első felében. A török uralmat az angol mandátum váltotta fel, később pedig független zsidó állam alakult a területén. Politikai mesterkedések, zavargások, terrorcselekmények, háborúk. A lakosság megoszlása is mesebelien elképesztő. Arabok, drúzok - akik később Izraelnek esküsznek hűséget -, beduinok, cserkeszek, örmények s valamennyi keresztény egyház ott élő tisztviselői és papjai. Majd a zsidók: a középkor végén Spanyolországból kiűzött balkáni, afrikai és levantei szefárdok. Anyanyelvük a spanyol eredetű ladino. Azután a Németországból, Kelet-Európából özönlő askenáziak. Többségük a jiddist beszéli. Azután a Közel-Kelet arab anyanyelvű zsidósága. És az ősi perzsa és buharai zsidók vagy az ókor óta Egyiptomban élő karaiták. És az elég tekintélyes létszámú indiai törzs, az "Izrael fiai". Azután a fekete bőrű etiópiai falassák. És még sorolhatnám egészen az amerikai néger zsidókig, akik csak nemrégiben hirdették meg Izraelre is a "black power"-t. A sokféleséget a közös sors nem tudja összetartani. A származás, a bőr színe, a vallásosság fokai az előítélet és a gyűlölködés örökös magasfeszültségét táplálják. A fenyegető kisülések ellen a politika - amint ezt korunkban oly gyakran tapasztaljuk - a szélsőséges nacionalizmust találta a legmegfelelőbb ellenszernek: a különféle eredetű kisebbrendűségi érzeteket egy nemzeti, népi, faji magasabbrendűségi érzet beidegzésével igyekeznek csillapítani. Ez legalább annyira veszélyes, mint amikor nitroglicerinnel harcolnak a tűzvész terjedése ellen. ...Ebben a regényben, amely az első arab-izraeli háború vége után egy esztendővel, a zsidó állam születésének kezdeti időszakában játszódik, akár egy trilógia utolsó kötetében, befejeztem, amit el akartam mondani.