A tragacskirály [antikvár]

- Anyu - szólt a kis Abner - egy ipse ott az utca végén aszongya, hogy ő olyan kocsit csinál, ami ló nékül fog szaladni. - Bolond az - mondta anyu. - Nem úgy néz ki, mintha bolond lenne - vitatkozott a gyerek. - Jó alaknak látszik. - Jól van no, te csak maradj távol tőle. Te nem fogod masinákkal tölteni az idődet. Nem ez volt az első eset, hogy egy anyag tévedett abban, mivel tölti majd fia az idejét. A szomszédságban minden gyerek akarta látni "a ló nélküli szekeret" és hallani, amit a jó alak mond róla. Az egyik ok, amiért a kölykök jó alaknak tartották, az volt, hogy szeretett velük beszélgetni; az ő eszük még kevésbbé rögződött ahhoz a felfogáshoz, hogy mivel valami még soha nem létezett, ezért már képtelenség. Meleg nyárestéken, amikor a fészer ajtaját kitárva dolgozott, egész gyereksereg nézegette a küszöbről. Ha jól viselkedtek és okos kérdéseket tettek fel, azzal sem törődött, ha bejöttek és közelről figyelték munkáját. Szívesen megmagyarázta az újfajta gépnek az eszméjét, amiben a tűz nem a kazánt hevítve fejleszt gőzt, hanem egy fémhengerben ég és az erő kicsiny, de gyors gáz-robbanások sorozatából ered.