A Trianoni páva/A gyujtogató [antikvár]

Részlet a könyvből: Szkilia és Karibdisz Domoszlay György magyar testőr levelet írt Bécsből bátyjának, Domoszlay Farkas kvietált huszárkapitánynak Domoszlóra... Az olasz balett - írta György - mindennél szebb a világon, szebb talán még magánál a szerelemnél is. Vagy jobban mondva, még a szerelem is szebb a balettben, amelyet rendesen opera buffa előz meg és el sem képzeled, bátyám, milyen nagyszerűen adja a Sevillai borbély Rosináját Madame Garcia és hogy Ronconi milyen isteni borbély. Marini, Poggi, Catalini, Elsler Fanny, ó szeretett édes bátyám, Farkas, mint sajnállak, hogy ez isteni gyönyörűségekben nincsen részed... pedig ki is néztem a számodra egy ballerina assolutát, - feketét, ragyogót, hajlékonyat és bársonyos érintésűt - de mivel Domoszló olyan messze van és te olyan vastag falat építettél magad és a külvilág közé, hát inkább magam csinálom körülötte a Kurt, hogy a családban maradjon. Mert most minden gárdista hűtlen lett egy kicsit a práterbeli sétapartik és a schönbrunni holdvilágos éjszakák királynőjéhez s akit Aphrodite, mindenekfölött való Anyánk, csak egy cseppet szeret, az vasárnaponkint az ő kis assolutáját Dornbachba, vagy Heilingenstadtba röpíti, ahol mezei virágok között, vadgesztenyefák árnyékában egy hárfa halk pengését hallgatják, mint bőbeszédű vén duenna fecsegését a szerelemről.