A tűzhenger [antikvár]

Részlet: Menetelés a reménytelenség országutján. Negyedik napja szaladunk hátrafelé. Alig pihenünk közben. Az ég esőre boruló volt és szomoru, sürü, dagvány árasztotta el a galiciai országutata, mint könnyel öntözött fekete tészta, amely nem akar megkelni. Hátunk mögött vörös fénnyel lángolt az erdő, mire bealkonyult. Talán a kozák lovasság gyujtotta föl, hogy jobban lássa az utat, ha nyomunkat követi az üldözés közben az éjszaka sötétségében.