A varázslat tava [antikvár]

Párizs, Franciaország 1962 ősze A PÁRÁS ÉJSZAKAI LEVEGŐ, akár a kovakő, szikrákat szórva pattant vissza az utcalámpák üvegéről. A botladozó Eby Pim nevetve karolt bele George-ba. A hepehupás járda alatt hajdanvolt hársfák gyökerei duzzadtak. George határozott léptekkel haladt széles talpán, míg Eby bizonytalanul imbolygott tűsarkújában, és a furcsa ritmus - kipp-kopp-szün-kileng - azt az érzetet keltette benne, mintha részeg lenne, vagy hamis zenére táncolna. George hozzáhajolt, hogy a fülébe súgja, mennyire szereti, és milyen gyönyörű ma este. Eby elmosolyodott, és a férfi vállába temette az arcát. Olyan gondtalanok voltak! És minél több időt töltöttek a városban, annál kevésbé akaródzott hazamenniük. Szorgalmasan írták a képeslapokat, és George is ládaszám küldözgette haza az extravagáns bútorokat meg régiségeket, de egymás között egy szóval sem említették az otthonukat. Párizs, a sötét, szűk utcácskáival, tökéletes búvóhelynek bizonyult. A nászút első hetében órákig bolyongtak a ködben, hogy aztán furcsa kereszteződésekben és sikátorokban kössenek ki, vagy kóbor <5- 7 •