A végső ponton [antikvár]

Részlet a könyvből:Homlokát félig behajtott ujjaira támasztva, lovaglóülésben ül a fényképész sablónos plüss-székén és elgondolkozva néz le Michail Petrovics Arübasev egy régi, csaknem tizenöt esztendős fényképről. Felfelé fésült puha hajával, vékony, fémkeretü csiptetőjével, kipödört bajuszával és dus szakállával papos egyszerüségü fekete ruhája felett, inkább kisvárosi pópának vélnéd, mint a legjelentékenyebb orosz irók egyikének, aki 25 éves korában megirta világsikert aratott, nálunk is jól ismert regényét, a Szanyint.A Szanyin Magyarországon is meghozta irójának a hirnevet, ám ebből a hirességből aligha kért Arcübasev. A Szanyin megjelenésének idejében az orosz irodalomnak nálunk még nem volt olyan nagy közönsége, mint mostanában, s a Szanyinból a magyar olvasóközönség nagyrésze csak az erotikus, csaknem pornografikus mellékzöngéket hallotta ki, amelyeket a könyvnek a német és magyar cenzurával vivott harca csak vonzóbbá tett.