A virtus [antikvár]

Részlet a könyvből: A nyár elején, hogy végre-valahára egy kis termés igérkezett az idén, és hogy a szénára is jár idő, hacsak valami nyavalya belé nem készül: az úrfi, - akinek a halántékán már deresedik a fekete haj, de azért csak úrfi ő még az egész megyének, - Bene Ábris úrfi szorított nagy kínnal még egy utolsót a Döglesztőn (Egyesült Megyei Takarékpénztár és Törlesztő Hitelbank Részvény Társaság), hogy áttekinthessen kocsisával, öreg Ferenccel, Bihar tulsó felébe, a diószegi vásárra. Kicsit körülnézni! Négy jófajta csikót kéne összemustrálni, hogy majd aratás után szellőzködnének egyet a megyében. Meg lenne egy kis eligazítani való, egyéb is . . . A többek közt: illenék már a gyerekhez is betekinteni megint, Visókra, az asszonynál, akitől nyolc esztendeje, hogy elvált Bene Ábris. Csak úgy barátságosan, az igaz, de elváltak...