A Vörös Éva [antikvár]

MURGH, A HALÁL Sem Angliában, sem a többi nyugati országokban hírét sem hallották neki abban az időben, mikor IlI. Edvárd ült a trónon és a crécyi ütközet még a jövő titka volt. Nem volt, aki hírt adhatott volna nekik arról a csapásról, melyet a Kelet, ahonnan jönnek az ólét és a világosság, a halál és Isten parancsai, rászabadított a világra. Százezrek közül is alig akadt egy, aki hallott volna valaha a messze Catkay óriási birodalmáról, hol százmilliói laknak a hidegszemű sárga embereknek, arról a birodalomról, amely nagyon öreggé vált már akkor, amikor a mi ismert világunkban még csak kietlen hegyek, lakatlan őserdők és vadaktól hemzsegő síkságok voltak. Pedig ha tudtak volna róla, hogy belereszkettek volna! Császárok és királyok, főurak és papok, kalmárok és katonák, polgárok és napszámosok, mind joggal megreszkethettek volna, mikor a Kelet útnak indította az ő küldeményét. Vess egy pillantást keresztül a világon, a sűrű sötétség ama függönye mögé. Látod-e azt a fantasztikus házakkal teli hatalmas várost, félig elborítva a tél havától és vérvörösen csillogva a felhők mögül előtűnő, de már lenyugvó nap sugaraiban? Mindenfelé, a templomudvarokban, a nyilt tereken hatalmas tüzek égnek és a tüzelőszer borzalmas valami - ezernyi emberi hulla. Pestis tanyázott ebben a városban, az eddig ismeretlen feketehalál. Megszámlálhatatlan halottak és a haldoklók tömege, de megszámlálhatatlan az életbenmaradottaké is.