A vörös jázon [antikvár]

Van egy gyönyörű szép északi rege. Egy férfi beleszeretett egy jó tündérbe. Megkérte, feleségül vette, s esküvő után az történt, hogy a tündérből közönséges földi asszony lett. Mikor ráunt az asszonyra, hátat fordított neki, s elment bolyongni a hegyek közé. Egyszerre elért egy mély szakadékhoz s a tulsó partján meglátott egy másik tündért, akire öröm volt ránézni; édes hangokat csalt ki hárfájából s olyan édesen énekelt hozzá, hogy a férfi, akinek a szive megtelt gyönyörrel és keserüséggel, igy kiáltott fel: - Ó, bárcsak úgy rendelték volna az istenek, hogy ez a tündér legyen a feleségem s nem a másik! Aztán nagy erőlködéssel és nagy veszedelmek közepette átkerült a szakadékon és a tündér felé iparkodott; de a tündér elszaladt előle. Utána iramodott; követte, mig el nem érte s meg nem fogta. Aztán szembe fordult vele, hogy megcsókolja, s ime! - akit tündérnek vélt, a felesége volt!