A vulkán árnyékában [antikvár]

Részlet a könyvből: A hetedik nap reggelén Azon kezdem, ami hetednap reggel történt, mert ez maradt legfelül emlékezetemben. Úgy érzem, nem is tehetek másként, mert csak ezen az úton juthatok el a régebbi dolgokhoz, amelyek a végzetes novemberi reggel eseményeit felidézték. Hadd mondom meg mindjárt ezt is: Mikor híre terjedt a városban, hogy Grimur Ellidagrimur elmegyógyintézetbe szállíttatta magát, a legelső pillanatban mélységes csodálkozást éreztünk. Volt, aki emellett mást is érzett, természetesen, de ez most, ebben a kapcsolatban mellékes. Azt akarom hangsúlyozni és leszegezni, hogy a megütközés, a csodálkozás dominált, nemcsak bennünk, akik nap-nap után érintkeztünk vele és meghitt jóbarátai voltunk, tehát feltehető, hogy elég alaposan ismertük, de így hatott a hír mindenkire, aki csak valaha látta, vagy szót váltott vele. És ezzel sokat mondok. Mert Grimur öt esztendeje dolgozott a városban mint gyakorló orvos és pacientúrája még egyre gyarapodott. A katasztrófa idején bátran elmondhattuk róla, hogy Reykjavik legkeresettebb orvosa és még mindig tódulnak hozzá a betegek...