Ádám és Éva naplója [antikvár]

"I. RÉSZ RÉSZLETEK ÁDÁM NAPLÓJÁBÓL Hétfő - Ez a hosszú hajú teremtmény nagyon útban van nekem. Mindig itt lóg körülöttem, és állandóan a sarkamban van. Nem örülök neki; nem vagyok hozzászokva a társasághoz. Azt szeretném, ha a többi állat közt maradna... Ma felhős az ég, keleti szél fúj; azt hiszem, esőt kapunk... Kapunk? Honnan vettem ezt a ragozást? - Emlékszem már... az új teremtmény használja. Kedd - Megvizsgáltam a nagy vízesést. Azt hiszem, ez a legszebb dolog a birtokon. az új teremtmény Niagarának nevezi... hogy miért, fogalmam sincs. azt mondja, úgy fest, mint a Niagara. Ez nem ok, pusztán szeszély és ostobaság. Nekem lehetőségem sincs, hogy magam nevezzek el valamit. Az új teremtmény mindennek nevet ad, ami a szeme elé kerül, mielőtt még tiltakozhatnék. És az ürügy mindig ugyanaz: úgy fest, mint valami. Itt van például a dodó. Azt mondja, ha valaki ránéz, abban a szempillantásban látja, hogy "úgy fest, akár egy dodó". És kétség nem fér hozzá, az állatnak ez marad a neve. Unom, hogy bosszantsam magam miatta, ami különben sem segít. Dodó! Nagyjából annyira hasonlít egy dodóra, mint én magam."