Áfráék és környéke [antikvár]

Részlet a könyvből: I. Áfráék. Hordáskor érkeztem Áfra András gazduramékhoz. Gyengébbek kedvéért: hordani sok mindent lehet. Álmot, gyereket, fát, aranyláncot, - a paraszt azonban műszóként használja a hordást és érti alatta mindenekelőtt a learatott termény betakarítását. Igy idetartozik a letördelt mákfejek és kukoricacsövek, a csalamádé, a szőlőben szedett meggy, alma, barack és lopótök hazaszállítása, de igazán és legfőképen az a hordás, mikor a paraszt termelvényei gyöngyét, a búzát szállítja haza, éjjel kettőkor kel és este kilenckor fekszik, nagyokat szundít napközben, míg az okos lovak kiporoszkálnak vele a vendégrudas szekéren a tagra, hol keresztekben áll a learatott termés. Kint a tagon aztán megrakodnak a kocsik, - néha tíz-tizenkét kereszt is felmegy egy székre, aszerint, hogy mekkorák a kévék -, olykor egy kis egerészés, nyúlfogás is esik közbeközbe, vagy fürdés a nádérben, itatás a csordakútnál, fürjtojáslelés a lucerna között, szóváltás a kerülővel, integetés a határban daloló, markotszedő, mélyszemű matyólányoknak, kiknek kacagása fehér foguk közül úgy tör az ég felé, mint a pacsirtaének. Csak azok tudnak ilyen boldog-vidáman kacagni, akiknek semmijük nincsen. Ennek a tarka-barkaruhás, Szűz Máriás matyónépnek pedig legtöbbször semmije sincsen, csak a dolgos két karja, imádkozó katolikus hite és égfelétörő vidámsága, mellyel beszínezi szolgaéletének egyhangúságát.