Agnus Dei [antikvár]

Részlet a könyvből: "Tegnap délután a belvárosban, a Ringeken és a Graben környékén csavarogtam. Egyedül őgyelegtem, agyongyötörve a semmittevéstől; az utcákon annyi kőtorlasz állta el utamat, s oly romosak voltak a házak, hogy már arra gondoltam: abbahagyom ezt a céltalan kóborlást, és visszafordulok. De mivel töltsem az időt a laktanyában, csak ténferegnék estig, és még jobban meggyűlne bennem a keserűség. Elmentem ekkor egy sárga falú templom előtt, és hirtelen elöntött a felismerés öröme. Évekkel ezelőtt, egy kirándulásunkon jártam már erre Terkával; a forró nyári napon jólesett akkor a templom és a császári sírboltok hűvössége. Egy táskás szemű kapucinus barát kalauzolt a márványból faragott díszes koporsók közt; lötyögött rajta a kámzsa, oly sovány volt szegény, s mikor kijöttünk, Terka nem állhatta meg nevetés nélkül, hogy egy schillinget nyomtam a megilletődötten hajlongó szerzetes markába. Ó, Terka mindig tiszteletlen volt, templomban sohase fogta el áhítat, haragudtam is, hogy más a természete, mint az enyém. Merőben más!"