Ágról ágra [antikvár]

Részlet: Jogász voltam Pesten. Délelőtt az egyetem zord falai közé zárva hallgattam a komoly tudományokat, délután kis udvari szobácskámba vonulva olvasgattam mindazt, a mi délelőtt lelkemet eltikkasztotta. Egész lényem ki volt fáradva, s gyötrő unottság lepett meg. Visszasóvárogtam a szép csendes alföldi rónákra, a zajtalan városkába, hallgatni az esteli harangszót, a csalogány dalát s a távol mocsarak lakóinak egyhangu kuruttyolását - látni, nézni a viruló zöld fákat, az aranyszegélyzetü felhőket, a légbe kóválygó vándormadarakat, a zöld fűben játszadozó báránykákat, a porfellegben csengősen ballagó csordákat ... s mindent, a mi máskor szemembe sem tünt, s a mit most a távollét aranyossá öltöztetett.