Akibe mindenki szerelmes [antikvár]

Részlet a könyvből: Charlott az Avus déli bejáratán át robogott Berlin felé. Mire az őr kirohant viskójából, már csak a poruktól prüszkölhetett. Holk kihajolt, hogy megmutassa magát s nagyokat integetett. Az őr csendes megadással nézett utánuk a messziségbe. Holk oroszlánfejéről le akart repülni a sapka. - Dudálhatnál, Charlott! - Tudom, nem vagyok mucsai! A kompresszor kísérteties üvöltéssel figyelmeztetett mindenkit: „Vigyázzatok! Emberek! Vigyázzatok!" Már százzal mentek. „Ha most valami butát mondok, - gondolta Holk, - akkor a fejéhez kap! Inkább hallgatok" A hirdetőtáblák méteres betűi, mint villámok csapkodták az agyukat. Minden fa sziszegett és sivalkodott, de tiszta hangot nem adtak, mert folyton nyelték egymást a következők. - Magamon kivül vagyok! - szólalt meg Charlott. - Csak semmi beszélgetés, aranyom! Száztizet megyünk és itt sár van! Charlott mosolygó, fius arcát háromnegyed profilban mutatta Holknak a cowboy-kalap alatt. Természetesen ilyen arcú fiu nem létezik, csak a mi asszonyaink ilyenek manapság. - Justus tönkrement! Majd meglátod, hogy ebből mi lesz! - Azt hiszem, ez már téged nem igen érint! - Újra férjhezmegyek hozzá! - Rendben van, - felelt Holk. Beleegyezett. Ha egy szobában ülnek, hát elsírja magát, de százhúszat mentek Nem a saját életért való aggódás keltette azt a furcsa érzést a gégéjében, mintha szénsavval lenne telitve. „Ha most felfordulunk, akkor hat cigánykereket vetek a levegőben, elvágódom, és egy fél perc múlva felkelek, ismerem magamat. De Charlott - mi történhet vele!" Kétségbeesve nyögdécselt: - Csak menj hozzá! Hiszen van már vagy nyolc hónapja, hogy elváltál tőle! - Azt hiszed, hogy én nyugodtan fogom nézni, hogy ő padlásszobában lakik és Marylandét sziv? Feleségül megyek hozzá!