Álmodók, lázadók [antikvár]

Részlet a könyvből: "Apja levett orráról a szemüveget. Köhécselt sajátságosan, ezt azt jelentette, hogy vége már a mai munkának. Ő is lesöpörte a padját, leoldotta kötényét és a szerszámokat rakosgatta. Tehát utoljára, aztán megy. Lassan fogta a szerszámokat, szinte simogatóan, mintha élő lények volnának. Mintha apró csirkéket becézne. Mennyit volt velük, ezekkel játszott gyermekkorában. Ezzel a kalapáccsal ütött az ujjára, amikor még ügyetlenül, alig tudta megfogni ezzel a vésővel vágta meg a kezét, amikor ostornyelet faragott. Hogy tűrte szisszenés nélkül, amint vérzik az ujja és összeszorított szájjal faragott tovább. És ez a balta fordult ki a kezéből, amikor szuszogva, két kézzel emelgette vagdalásra a játékhoz. Milyen kicsi volt akkor ő és milyen nehéz a balta, most pedig milyen könnyen forgatja."