Aludj kislány [antikvár]

Egy külön embertípus az, aki fel akarja támasztani a holtakat. A holt könyvek kivált óvatosságra intenek, mivel egy-egy elveszett kincsre száz tejesüvegkupak jut, amit a felkészületlen aranykereső kénytelen kiásni. Az elmúlt évtizedben ezért is szoktam hozzá, hogy az Aludj, kislányra mint egy letűnt idő relikviájára gondoljak. 1993 forró nyarán egy kislányt és egy könyvet hoztam a világra. Az egyik életben maradt, a másik meghalt, és igazság szerint ez így is volt jó. Az életem máról holnapra gyökeresen megváltozott. Másvalaki lettem, és az írói pálya egyszer csak nem volt olyan fontos. 2003-ban a könyvet már nem lehetett kapni, az első kiadás óta nem olvastam bele, és már alig gondoltam rá.