Alázatosan jelentem [antikvár]

A felső lapélek enyhén foltosak.
Életem ​negyvennyolc évéből öt évet és kilenc hónapot töltöttem kaszárnyákban és hadifogoly-táborokban, fegyverben vagy lefegyverzetten – írta Bóka László a könyvéről. – E súlyos évek tapasztalataiból született meg az „Alázatosan jelentem”, a magyar királyi honvédség regénye. Szánandó, nevetséges, ostoba, gyűlöletes és derék hősei, életük komikus és tragikus fordulatai, egy társadalmi rendszer és egy életforma csődjén keresztül mondják el, hogy a múlttal nincs alku, le kell mindenestől számolni vele. A regény hőse, egy hivatásos tiszt, a Horthy-féle hadsereg tisztikarának legkülönbjei közé tartozik, műveltebb és becsületesebb az átlagnál, mégis menthetetlenül elzüllik, mert nem tud kitörni életformájából, a történelem gyilkos fordulatai sem ébreszik rá arra, hogy aljas célok vak eszköze. A regény koncepciója, mely hőseit a harmincas évek laktanyaéletétől a fogolytáborig forgatja meg a magyar történelemben, azt szeretné ábrázolni, hogy szorulnak a tiszt urak a felszabadulás felé vezető folyamatban egyre inkább az események központjából a perifériára, s hogy lépnek helyükbe a legénység sorából azok, akik – Ady szavával – „magvak a jövőre”. A regény stílusa írója számára is meglepetés: kiderült, hogy hősei legtöbbjéről csak a komikus ábrázolás, a szatíra eszközeivel lehet írni, mert jellegzetes életstílusuk, beszédmodoruk, gesztusaik puszta felidézése is nevetséges.