Amikor megláttuk egymást [antikvár]

PROLÓGUS Brigs Edinburgh, Skócia Négy évvel ezelőtt - Bocsáss meg nekem! Olyan sokat gyakoroltam el a mondanivalómat, hogy azt hittem, elég lesz csak kinyitni a számat, és a szavak valósággal előtörnek belőle. Az egész beszéd. A teljes gyónásom. Azt hittem, ha újra és újra mindent felmondok magamban, akkor könnyebb lesz a dolgom. Könnyebb, ha majd el kell mondanom az iszonyatos, rettentő, felszabadító igazságot. De nem volt könnyű. Cseppet sem. Képtelen vagyok érthetően beszélni. Megroggyan a térdem, a lábam remeg az idegességtől, és ezt csakis magamnak köszönhetem. Ez a kellemetlenség azonban eltörpül amellett, amit nemsokára Miranda fog érezni. Az előbb megkértem a feleségemet, hogy üljön le a heverőre. A teáscsészéje elegánsan megpihen a csészealjon. A tekintetem az italból felszálló halvány gőzre tapad. Azt gondoltam, képes leszek őszintén Miranda szemébe nézni, de nem sikerül. 7