Ámok I-II. [antikvár]

STEFAN ZWEIG Stefan Zweig nemes profilja, mint iróé és mint emberé egyaránt, mind jellegzetesebben és jellegzetesebben rajzolódik a mai Európa kaotikus, iromba szemhatárára. És egyben valahogy el is választódik benne az iró és az ember, ez a két hatalmas együttható, amely nemrég még egyetlen eredővé forrott össze munkáiban, amelyekben az artisztikus szépségekhez vonzódó, arisztokratikus hajlandóságú irómüvészt a nagy humanitárius érzések mély részvététől megilletődött demokrata fűtötte. Jeremias cimü drámája, ez a hatalmas színpadi zsoltár tulajdonképen az első bátor tiltakozás a háború gyötrelmes valósága ellen. Azóta Zweig lassan elválasztotta magában az irót az embertől, azaz a politikustól. És ettől kezdve a politikus egyre bátrabban, egyre tudatosabban, egyre lendületesebb csapásokkal bontogatja szárnyát. Politikája több mint pártpolitika. Nem marad egy nemzet szűkös határai közt sem. Zweig politikája európai politika, sőt ennél is több: emberi politika. Annak a néhány nemes, klasszikusan tisztavértü harcosnak a sorában, akik a rettenetes háború és véres forradalmak által megtépett, elvadított nemzeteket egy uj európai testvériség jegyében akarják felemelni és újra boldoggá tenni, az élen áll és küzd Stefan Zweig.