Angelika [antikvár]

Első rész i. Poszton Északnyugat-Indiában már érezhetően mutatkoztak a meleg időszak előjelei, jóllehet március közepe még alig múlt el. A helyőrségi városban, Ramghurban, a kaszárnya falai közt már rendre feltűntek az ide-oda lóbálódzó nagy indiai legyezők. Különböző családok a nyomasztó forróságú szobákból kiköltöztek a Himalája legközelebb eső hegyeibe a malária és egyéb lázt hozó mérges betegségek elől menekülve. A tenisznél alkalmazott vörös sipkájukról ismeretes labdaszedő gyerekek fél zsoldot kaptak, a pólótér elhagyottan állt, s a kaszinó máskor oly népes, különösen a tiszti asszonynép által látogatott olvasóterme, elárvult verandája, valamint üres termei vigasztalan képet nyújtottak. A kaszinótól mintegy angol mérföldnyi távolságra, két utca kereszteződésénél, elhanyagolt kertektől körülvéve egy nagy dísztelen bungaló állt szalmatetővel, vörösre mázolt falakkal. Az ember azt hihette, hogy ez az önmaga miatti szégyen pírja, ami helyénvaló is lett volna, tekintve környezetéhez hasonló siralmas állapotát. Magas deszkakerítés fogta körül az utca felől rácsos kapuval, amely mögül egy szegényesen öltözött kisleány keskeny, sápadt arca bámult elő. Úgy tetszett, hogy ő itt az egyetlen élőlény. A cselédek bizonyára a bazárban füstöltek és fecsegtek. A szobák üresek voltak, még a kutyák is elrejtőztek. Igen, e pillanatban a néha hallatszó, veszekedő kakashangon és az árva gyermeken kívül körös-körül minden üres és néma volt. Bár Angelika Gascoigne a rácsos kapura alaposan fölkapaszkodott, odáig nem sikerült jutnia, hogy a felső keresztvason akadálytalanul