Angoramacska [antikvár]

1. Hősnőnk. Egyik közös nőismerőisiink ezt mondta nekem hősnőnkről. - Higyje el, kár érte. Anita alapjában jó nő. Amikor Berczieller Anita huszonegyéves korában férjhez ment dr. Benedek Ödönhöz, mindnyájan sajnáltuk. - Már mint a férjét - kérdeztem. - Ó, menjen, maga rosszmájú Anitát sajnáltuk. Igaz is, ő jobbra született Az a remek termet, az a szőke baj, azoik a karcsú lábak, az ahogy ő a modern franciákat olvasta. - A karcsú lábával? - Hallgasson, vagy nem beszélek tovább. Ahogyan sportolt, vívott, evezett, bokszolt, sofrozott és ahogyan táncolt. Remek nő volt. És az ura, képzelje, az ura már a házasság második évében gyereket okozott neiki. És azt hiszi, hogy törődött vele? - Anita a gyerekkel? - Neem! Az ura azzal, hogy deformálja ezt a pompás testet. Hát nem törődött vele. Mai férfiak! Hát persze, hogy kicsit deformálta. Nem nagyon, csak egy kicsit. A bokái azok megmaradtak remeknek, csak a lábán a rüszt, tudja, egy kicsit megerősödött, no és aztán övön felül is, habár hogy gyermekéit, nem ő táplálta, ami természetes.