Anyatanya [antikvár]

Prológus Kurt ujja szinte ráragadt a csengőre. Tudta, hogy Duke otthon van, égett a villany a nappaliban. Végre kinyílt az ajtó. Köszönés nélkül emelte magasra a kezében tartott, borostyánszínű italt őrző palackot. - Van egy üveg whiskym, Duke, segítened kell elpusztítani! - Invitálásra sem várva elmasírozott a barátja mellett. - Mit ünnepelünk? - kérdezte Duke, miközben két poharat vett elő a bárszekrényből. A sarokban álló számítógép irányából kellemes zene áradt. - Hogy mit? Hamarosan újra szabad ember leszek, Duke! - Töltött mindkét pohárba egy emberes adagot. - Újra hajthatom a nőket, válogathatok a jobbnál jobb pipik között. Csirió! - Felemelte a poharát, és fenékig ürítette. Majd rögtön utánatöltött. - Elváltok? Nem hiszem, hogy Laura megunta a képedet. Mi történt? -hüledezett a barátja. - Elválunk. Na igen így is lehet mondani. - Miért? Hiszen szeretitek egymást! Nem ismerek még egy olyan párt, akik ennyire összeillenek, mint ti ketten. Miért hagyod el? - Ő hagy el engem! - Engeded? - Mit tehetnék? - Harcolj érte! - Erősebb nálam. - Ivott egy kortyot. - Sokkal erősebb és nem kérdezi, adom-e, csak elviszi - Most egyszerre eltűnt a vidámság az arcáról, pillanatok alatt éveket öregedett. Keserű fintorral emelte újra a poharát. Tartalmát ledöntötte a torkán, és csak utána folytatta. - Laura meg fog halni. Hamarosan. Duke megrökönyödött. Az nem lehet! Bár ilyennel nem viccel az ember, főleg nem Rogers, aki imádja a feleségét. Muszáj volt neki is innia egy kortyot erre a hírre. Órákig beszélgettek, közben Kurt szép lassan elázott. Duke sajnálkozva nézte egykori diáktársát, akivel az évek folyamán szoros barátságot kötött. Egymás mellett álltak jóban-rosszban. Ő biztatta, amikor a húszéves fiatalembert szekálták két évvel idősebb barátnője miatt.