Ár és iszap [antikvár]

Részlet a könyvből: Ősz eleji vasárnap volt. A város felől fújó szél kékesszürke füstöt és csengő-bongó harangszót hozott. Az ég tisztán, fényesen kéklett, mintha soha tenyérnyi felhő se járt volna rajta. A vasúti töltésen arasznyira nőtt a kaszálatlan fű, közte sokféle nyár végi virág, a virágokon kóborló vadméhek szorgoskodnak, mint a megkésett gazdák, akiket siettet az idő.