Aranyásók [antikvár]

Részlet a regényből:Dobbs egy rozzant padon ült. Az egyik léc törött volt, egy másik meg alul kihajlott, úgyhogy bízvást lehetett volna büntetésnek érezni az ülést ezen a padon. De Dobbs épen most nem elmélkedett azon, hogy megérdemelte-e a büntetést, avagy ártatlanul ül-e ezen a kínzóeszközön (aminthogy az esetek túlnyomó többségében ártatlanok szoktak ülni). Dobbs észre sem vette, hogy milyen kényelmetlenül ül, mert egész figyelmét, minden gondolatát egy bizonyos égető kérdés foglalta le, az a kérdés, amely az emberek többségét foglalkoztatja. Ez a kérdés: hogyan lehetne pénzt szerezni. Ha az embernek van egy kevés pénze, akkor már könnyebb valamit kitalálni, mert van legalább mit befektetni. De ha az embernek semmije sincs, akkor bizony nehéz valami épkézláb dolgot kieszelni.Dobbsnak egy fillérje sem volt. És nyugodtan mondhatjuk, hogy semminél is kevesebbje, mert még rendes és hiánytalan ruházata sem volt, amelyet szűkös körülmények között esetleg némi kezdő tőkének lehetett volna tekinteni.