Aranypávák az asszonyok [antikvár]

1589 őszén bujdosott ki Balassi Bálint Lengyelországba, miután a versek Júliája, Losonczi Anna máshoz ment feleségül, a csordultig telt a szíve keserűséggel. Bártfára vetődve néhány napig házában gyógyította Johann Gruber kalmár felesége, Zsuzsanna. Az ifjú és szép asszonyt versek helyett szerelmével és élete történetével ajándékozta meg, mert hiába voltak aranypávák az asszonyok, néki csak a boldogtalanság jutott osztályrészül. Az asszony unszolására hajdanvolt szerelmeit, katonaéletének kalandjait mesélte, suttogta, verseit szórta a legszebb aranypávára, a vörös hajú Zsuzsannára. És az asszony - örökre emlékezve Balassi szerelmére - negyvenkét évvel később mecénása lett, s kiadatta istenes verseit Bártfán, az Úr 1631. esztendejében. az idősíkokban játszódó regény teljes és hiteles képet ad az olvasóknak Balassiról. A lenyűgöző történetéből a XVI. század költőóriása úgy lép elénk, hogy hozza magával a kor levegőjét, a lélek rezdüléseit, egy boldogságra vágyódó férfi boldogtalan életét.