Árnyékháború [antikvár]

PROLOGUS Líbia 2014. május 10. - A cél tizenkét óránál - jelentette a szakaszvezető, Jim-my Miles az első kocsiból. - Vettem, Alfa Egyes! - válaszoltam a head-setembe, amint úgy fél mérföldre előttünk feltűnt az elhagyott őrállás védfala; egy barna pordombnak dőlt sötét árnyék, olyan szerény, hogy a legtöbb ember észre sem vette volna, hogy ott van. Végignéztem a horizonton. Keletre semmi, csak dűnék és távoli hegyek, pontosan olyanok, mint amilyeneket az utóbbi négy óra és kétszáz mérföld folyamán néztünk. Elöl semmi, csak egy poros nyomvonal a sivatag közepén. Nyugatra egy domb állt, legmagasabb pontján talán négyméteres; alacsony szögben, monoton emelkedett; s noha nem volt több, mint egy hullám a horizonton, idekint egy sereg is megbújhat mögötte. Tökéletes hely egy rajtaütéshez, gondoltam, bár ez nem jelentett sokat. A Dél-Szahara ezen sziklás szögletében minden épület tökéletes hely egy rajtaütéshez, mivel mind forrásvölgyekbe, vagy széltől védve, sziklafalnak dőlve épült. Kontaktjaink, a tuaregek, legendás 11