Bővebb ismertető
Védőborítója enyhén kopottas, felső apró szakadás.
A fikciós dokumentumfilmet imitáló regény főhőse egy tizenhárom éves intézetis lány, az artistaügyességű Pinkler. Otthonkeresése, kielégíthetetlen szeretetéhsége hajtja hol az anyjához, hol az apjához, hol intézetis barátaihoz. Bódis a regényt alkotó interjúszövegekben fikciót és a valóságot egymásba játszó különböző nyelvi rétegeket hoz létre, melyeket kiegészít egy filmes látásmód, az élet kamerával érzékelhető tarkaságával enyhítve a kislányt körülvevő világ borzalmait. Az Artista különböző interjúszövegek és egy ezektől eltérő elbeszélői szólam váltogatásával meséli el ugyanazt a történetet, vissza-visszatérve, más nézőpontokból. Az interjú műfajának használata dokumentarista tulajdonságokat kapcsol a regényhez. Ez a stílus, mint a nyolcvanas évek Budapesti Iskolájának filmjeiben, olyan nyelvet alakít ki, amelyben a fikció és a valóság óhatatlanul összekeveredik és látszólag spontán módon hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe, vagy válik eggyé szétbogozhatatlanul. Az interjúkban Pinkler barátai, szülei, nevelői egy nagyon reális Magyarország képét rajzolják meg, avidéki élet kilátástalanságát, a cigányság, az intézetis gyerekek helyzetét, a drog, a prostitúció problémáját. Pinkler játszi könnyedséggel szökik meg minden intézetből, vagy az anyjához megy, aki brutális élettársa mellett, gyógyszeres-alkoholos delíriumában inkább szorul a gyerek segítségére, vagy az apjához, aki csövesként egy híd alatt húzza meg magát, vagy az intézetis barátaival tölti idejét, buli és drog között. Mégis mindig visszatér az intézetbe, hogy aztán újra megszökjön. Az egyik ilyen szökés alkalmával egy cigány családhozkerül, kik befogadják, kiknél talán otthon érezheti magát, kiknél talán szerelmet találhat, ám ő mégis továbbáll.
1967. június 9-én született, Budapesten. 1993-ban az ELTE Bölcsészkarán pszichológia és esztétika szakon végzett. 1993-1996-ig az ELTE Szociálpszichológiai tanszékén doktoranduszként tanított, 1995-2002-ig az MTV Háló és a Théma szerkesztőségében készített dokumentumfilmeket.
1991-1995 között a Pszichológiában, a Magyar Naplóban, a Mozgó Világban publikált szépirodalmat, szakirodalmat, kritikát. 1998 óta független dokumentumfilmeket készít, 1999-óta publikál rendszeresen prózát és verseket többek között a Holmiban, Élet és Irodalomban, Jelenkorban. 2001-ben a Hanna Arendt Egyesületben trénere lett a Toleranciára és előítélet-mentes gondolkodásra nevelés tréningnek. A 2002-es tanévben a Külvárosi Tankör gimnáziumában volt tanár, ugyanebben az évben a JAK–Kijárat kiadónál jelent meg első verseskötete: a Mind csak idegenyebb úgy, majd 2003-ban a Magvető Kiadónál első regénye, Kemény vaj címmel. Két gyermeke van.
Az Irodalmi Centrifuga genderalapú és interkulturális élőfolyóirat alapítója és működtetője Gordon Agátával a Centrál Kávéházban.
Fontosabb filmjei
Petra (elnyerte az Autonómia Alapítvány Tolerancia díját 1995), Ott leszünk mi boldogok (1999), Isten adóssága (1999–2001, a film 2000-ben elnyerte az Autonómia Alapítvány Tolerancia díját), „Szegény kisfiú” (2001), Rabszolgavásár I. – Ennél jobb helyet úgyse talál (2001), Rabszolgavásár II. – Mélykútpuszta – női börtön (2002), Romani Kris, (2003–2004, a 2004-es Dialektus Filmfesztivál Fődíj), Falusi románc (2007), Báriséj (2008)
A Magvető Kiadónál megjelent műve
Kemény vaj (2003)
Díja
Bezerédj-díj (2006)