Bővebb ismertető
ELŐSZÓ
Talán még a nevét sem ismertétek Móricznák, amikor édesanyátok az Iciri-picirÍ2;eZ derített jókedvre, a nagy író játékos, humoros versikéjével. Vagy a tanító néni olvasta föl először nektek a kis jecskéről szóló elbűvölő Mó-ricz-mesét (Mese), hogy aztán az iskolai évek során egyre több novella- és regényhösével kössetek barátságot. Ezúttal a kiadó a beteljesült életmű fájdalomból és szeretetvágyból fogant igazgyöngyével ajándékoz meg benneteket, az ÁrvácskáuaZ.
Móricz Zsigmond (1879—1942), a huszadik századi magyar prózairodalom kiemelkedő alakja, Tiszahát félreeső falucskájában, Csécsén látta meg a napvilágot. Apai részről paraszti, anyai részről papi-értelmiségi családból származott. Novelláiból és ragyogó önéletrajzából, az Életem regényéből jól ismert gyermekkorát a nélkülözés és a családi összetartozás, a sokféle megaláztatás és a tűzhely boldogsága tette érzelemgazdaggá.
Gimnáziumi tanulmányait a debreceni, sárospataki és kisújszállási kollégiumokban végezte. Érettségi után teológus, majd jogász, végül újságíró lett egy napilapnál. 1903—1908 között hónapokig járta szülőföldje falvait: sok ezer dalt és mesét gyűjtött, s évről évre halmozódott benne az élmény, amely sajátos írói hangjának és mondanivalójának a megtalálásához segítette.
Harminc éves volt már, amikor kilépett az ismeretlenségből. Hét krajcár című novellájával egyszerre robbant