Az áldott lelkű Márta asszony [antikvár]

AZ ÁLDOTT LELKŰ MÁRTA ASSZONY. Glavits Kristóf számtanácsos ur az asztalfőn ült és a levesét kanalazta. Csak az imént lépett be a szobába Glavits Kristóf, s a nála megszokott nyájas méltósággal az asztalfőre telepedvén, nyomban táplálkozni kezdett. Már ez házirend volt Glavitséknál: „jön a gazda, az asztalon legyen a leves". Az áldott lelkű Márta asszony sohase hibázta el, tizenöt esztendős házassága alatt egyetlenegyszer sem. Ami nem is csoda, mert áldott jó lélek volt Márta asszony, s nem lévék gyerek a házban, nem is igen volt egyéb gondja, csak az ura és az ebéd. Nem szabad emlités nélkül hagyni azt a körülményt, hogy Glavits Kristóf számtanácsos ur, miközben a levesét kanalazta, meglehetős hangosan csámcsogott. Mindig csámcsogott, amikor levest evett. - Ez némelyek véleménye szerint illetlen szokás - szokta Glavits ur néhanapján fejtegetni -, de szükséges kelléke a levesevésnek. A csámcsogás valami különös kellemes izt kölcsönöz a levesnek.