Az Asszony [antikvár]

A szépről és a művészetről szavak és mondatok úsznak a színen, mint áradáskor vízen a hab. Mértéke, fegyelme ezeknek sincs, azoknak sincs. Szeszélyes ritmusokban jönnek-mennek: - a dagályban születnek, az apályban eltűnnek. Látva a sok szópihét szállingózni, elfog a vágy, a mélyére ereszkedni a dolgoknak és a szavak és tartalmak bányáiból fegyelmes gondolatokat feltárni a "szép"-ről és a művészetről. Onnan kellene kiindulni, hogy "Kezdetben volt...". De nem, ne hizelegjünk a nagy eredőnek, aki egykor anyagtakaróba burkolódozott és talán terv nélkül, csak ötlet szerint közepébe bújt a "minden"-nek és sugaraira tűzött-fűzött mindent, amiből világ lett.