Az egyetem pallosa [antikvár]

Részlet a kötetből: A mostoha Szegény Köbleyné asszony halála után, Köbley úr második feleséget vett magának, egy szép fiatal leánykát, a ki csupán négy-öt évvel volt idősebb első feleségétől való leányánál, Tercsikénél. - Sokan mondták neki, mikor erre a lépésre szánta magát: ugyan mit gondol, az esze ment-e el az Istenért, hogy ő - ki már negyvenedik évét átlépte - ily fiatal huszomegy-huszonkétéves leányt vesz feleségül? Hiszem apró neveletlen árvái nem maradtak, és Tercsike, az eleven, fürge leányka, maga képes már a ház minden belső gondjait viselni. Köbley úr nem hederített ezekre a beszédekre, s bár köny ragyogott a szemében, mégis elégedetten mosolygott a vele vitázok szeme közé. Az égre nézett és tiszt öntudattal gondolta el magában, hogy ezt a kárhoztatott lépését leánya iránt való szeretetből teszi, kit a szegény megboldogult jó asszony halálos ágyán apai gondjaiba ajánlott... - Igen Ádám, - szólt hozzá - igen, neked ha meghalok, ismét meg kell házasodnod! Gondolj gyermekedre... gondold meg, hogy ő anyátlan leány, és sokkal inkább ki van téve az élet veszélyeinek, mint egy atyátlan leány... Nem is tudnék meghalni nyugodtan, ha nekem ezt meg nem igérnéd..."